A megkérdezetteknek ugyanis csak a 74 százaléka boldog a jelenlegi kapcsolatában, és közülük is csak a 66 százaléka gondolja úgy, hogy párjában megtalálta a lelki társát. A legijesztőbb adat az, hogy sokan nem tekintik megcsalásnak a párkapcsolaton kívüli érzelemmentes szexet. A férfiak harmada és a nők 19 százaléka megengedhetőnek tartja a házasságon kívüli viszonyokat.
A kutatásból az is kiderült, hogy a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat egyik titka, hogy nem szabad elhanyagolni a randevúkat, a szenvedélyes csókcsatákat és egymás kényeztetését.
Ezzel szemben mi a valóság?
Nem reprezentatív kutatásunkból kiderül, hogy a férfiak többségénél az udvarlás szó hallatán legtöbbször csak valami elnéző mosolyra futja. Igaz, hogy maga a fogalom kissé antik, de ha a nőket kérdezzük... Igen, az udvarlás ma is fontos része (kellene, hogy legyen) egy párkapcsolatnak.
Hogyan udvarol a huszonegyedik századi férfi?
A legtöbbször sehogy, mivel az egyenlőség jegyében ma már bárki kezdeményezhet, ha megtetszik neki a másik, és az ismerkedés inkább a mennyiség, mint a minőség jegyében zajlik. Nagyanyáink idején a nők jórészt passzivitásra voltak ítélve ebben a folyamatban, és a férfiaknak kellett bizonygatniuk alkalmasságukat, rátermettségüket, hogy az illető hölgy kegyeit elnyerjék.
Hogyan udvarol a huszonegyedik századi férfi?
A legtöbbször sehogy, mivel az egyenlőség jegyében ma már bárki kezdeményezhet, ha megtetszik neki a másik, és az ismerkedés inkább a mennyiség, mint a minőség jegyében zajlik. Nagyanyáink idején a nők jórészt passzivitásra voltak ítélve ebben a folyamatban, és a férfiaknak kellett bizonygatniuk alkalmasságukat, rátermettségüket, hogy az illető hölgy kegyeit elnyerjék.
Nők kezdeményező szerepben
Nincs azzal semmi baj, hogy egy nő is tudtára adhatja: megtetszett neki a férfi. Így volt ez egykoron is, minden időben a maga sajátos jelzésrendszerével. És mindig a nő választott, még akkor is, ha anno másképp játszották le a „meccset”, mint manapság.
A régi idők íratlan szabályaival, elegáns és fokozatosságra kényszerítő ismerkedési szokásaival ellentétben viszont ma már elég néhány mosoly után telefonszámot cserélni, és onnan bármilyen sebességgel pöröghetnek az események.
Számolom a perceket...
Kezdődhetne így egy szerelmes levél, ami néhány száz évvel ezelőtt íródott a kedveshez. És kezdődhet így egy SMS is, amin lehet kuncogni, de – bevallva, vagy bevallatlanul – tízből kilenc nő örülne neki, ha ilyen gyönyörűségekkel ostromolnák. Igen, a romantikus nők nem mentek ki a divatból. Merthogy az érzelmek, a vágyódás, és a késztetés, hogy megosszuk a másikkal, amit érzünk, nem korfüggő, hanem emberi tulajdonság.
Tilos az érzelem?
A probléma talán ott van, hogy ma már nem divat érzelmeket nyilvánítani. A férfi attól tart, hogy attól elveszne az ő gondosan kialakított (vagy legalább vágyott) macsó imidzse (pláne, ha így nevelték), a nő pedig azon aggódik, hogy megijeszti a másikat. Hiszen egy valamirevaló férfi nem igazán tudja megszámolni a tíz ujján az élete során „elfogyasztott” nőket, és egy valamirevaló nő öntudatos szingliként játssza az elérhetetlent, majd természetes módon bújnak két randi után az ágyba. Elvégre az sem jelent semmit – ahogy a fent említett közvélemény-kutatásból kiderül –, a szex, az csak szex.
Kinek kell udvarolnia?
Az udvarlós fázis az, amikor a férfi úgy dönt, szeretné a számára tetsző hölgyet jobban megismerni. Az egésznek az a célja, hogy a nő érezze: itt bizony érdeklődés, törődés, vágyak és elképzelések esete forog fenn. A nő nem udvarol (legalábbis az esetek nagyon nagy többségében), hanem elfogad és viszonoz, folyamatosan jelét adja annak, hogy kedvére való a dolog, és így jutnak el a következő fázisba, ami korábban a jegyesség volt, ma szimplán együtt járásnak, randizgatásnak hívjuk.
Most akkor van romantika?
A legjobb dolog az udvarlásban az, hogy olyan dolgokat mondunk és teszünk egymásnak, egymásért, ami csak és kizárólag a másiknak szól. Ettől érezzük magunkat mi nők különlegesnek, szépnek, okosak, kívánatosak és szórakoztatóak. Udvarlás hiányában azonban nem tudjuk, mit is akar valójában a férfi, milyennek tart bennünket, és az is megeshet, hogy egyszerűen belecsöppenünk egy kapcsolat közepébe, és a szépsége helyett csak egy adok-kapokká válik az egész, és marad a zűrzavar.
Mi nyomjuk el a férfiakat?
Gyakran, igen. Szegény pasiknak egyáltalán nincs könnyű dolguk, és nem lehet rájuk kenni, hogy a romantika kiveszőfélben levő fogalom. Hiszen ha már az ismerkedéskor a nő foglal asztalt, vacsora után automatikusan nyúl a bankkártyájáért, egy telefonszám birtokában azonnal szexi üzenetekkel bombázza a kiszemelt férfiút, továbbá nem lehet érte elmenni az esti program előtt, mivel a saját autójával érkezik, akkor mi marad a férfiaknak? Pedig...
Szükségük van rá, hogy (úgy) érezzék, övék a hódítás, és hogy eljátszhatják a saját szerepüket. Nekünk, nőknek, pedig igenis szükségünk van arra, hogy meghódítva érezhessük magunkat, különben a kapcsolat eleve felborult szerepekkel indul, és sok esetben ez okozza később a kudarcát is.
Az udvarlás modern eszközei
A technológia nem ismer határokat, és ezt feltétlenül érdemes kihasználni. Bár, a virág, a csoki és egyéb apró meglepetés nem ment ki a divatból, számos más eszköz áll a teremtés koronái rendelkezésére a hódításhoz – és természetesen, a nők rendelkezésére a viszonzáshoz. A mobiltelefonnal és az e-maillel a nap bármely szakaszában meglephető a kedves egy-egy hívással, üzenettel.
A lényeg, hogy mindketten ugyanazt keressék egymásban: a társat, jóban, rosszban. Majd amikor ez is újra divatba jön, mint minden, amit leporolva, újrafogalmazva ismét értéknek hívunk, akkor a romantika új hőskorát fogja élni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése